Hello


Galló Kriszta vagyok, a családommal Budapest mellett élek abban a kis házban, amit gyerekkorom óta rajzolgattam, gyűjtögettem hozzá fotókat egy lefűzős mappába és ábrándoztam arról, hogy egyszer majd felépítjük. Álmodozó vagyok, hullámzó érzelmekkel, sok nevetéssel és sírással. Gyűjtöm az emlékeket, a lelkemben és a fotókon is.


Közgazdászként diplomáztam marketing szakon, a főiskola mellett pedig elkezdtem dolgozni egy reklámügynökségnél. Ott is ragadtam a reklámszakmában, beleástam magam a marketingbe, médiába, hosszú éveken át média igazgatóként irányítottam egy reklámügynökség média részlegét, amit végül a fotózás miatt hagytam hátra.Féltve őrzöm Apukám régi, barna bőrtokos Pajtás fényképezőgépét, amit még kisfiúként kapott születésnapjára, ahogy évekkel később én is megkaptam az első gépemet Tőle. Mindig odáig voltam a fotóalbumokért, azokért a régiekért, ahol nyomott mintás selyempapir választotta le az oldalakat egymástól, ami könnyen szakadt, így csak óvatosan lehetett lapozni, lassan tűntek fel a fotók alatta. Na és azokért a képekért, amelyeket a Nagymamám gyűjtögetett egy öreg kisbőröndbe, amit gyakran levetettem vele a polcról és kérdezgettem a fotókról, Ő pedig csak mesélt és mesélt a régi emlékekről. Néhány ezek közül kint van a házikónk falánk. Boldog vagyok, hogy vannak fényképek, történetek, emlékek, melyeket megmutathatok és elmesélhetek a lányaimnak.


A fényképezőgépem és én régóta ismerjük egymást, összenőttünk a sok-sok év alatt. Szeretem a bőrkeményedéseket az ujjamon és a kikoptatott részeket a gépem markolatán, a nyomokat, melyeket egymáson hagyunk.

Látnom kell a világot az objektívemen keresztül.

Testimonials

Kati és családja


“Mit mondtak ők”